Eljött a második nap. Nagyon nehezen aludtam el előző este, szerintem a belső drukk pörög még bennem ennyire. 7 órára állítottam az ébresztőmet, de meglepődve láttam, hogy kint még sötét van. Végülis összepakoltam és fél 9-kor indultam útnak. Ami kellemetlenség ért reggel, az az, hogy a hátizsákom egyik cipzárja letört… Kicsit meghűlt bennem a vér, hogy most mi lesz, de két cipzár fut ugye egymással szemben, és a másikkal be tudtam húzni a táskámat végig. Hoztam biztostűt is, ha ne adj Isten arra kerül a sor, össze tudom tűzni…
A 20 km-re lévő Cabruñanat tűztem ki napi célul, az app szerint 6,5 óra alatt teljesíthető táv. Az első órában történt, hogy kutyaugatást hallottam valahonnan közelről. Bevallom ez az a dolog, amitől tartottam az út előtt. Akartam hozni gázsprayt a kóbor (és rám támadó) állatok ellen, de rájöttem, hogy a reptéren elvették volna. Anya nagyon trükkös, azt mondta legalább egy dezodort vegyek Oviedoban, hogy ha baj van, a szemükbe tudjak fújni… Ahogy megláttam a két kutyát a közeli telken, kissé már bántam, hogy nem hallgattam rá. A kicsi meg volt kötve, de a nagy póráz nélkül volt, kolomppal a nyakában. Elkezdett felém nagyon lassan, de ugatva közelíteni. Végülis tudtam, hogy a szállásról nem sokkal előttem jött el az egyik spanyol férfi, csak erre jöhetett ő is. Úgyhogy a szemkontaktust kerülve, amennyire tudtam higgadtan, de a lábamat szedve igyekeztem minél előbb elhaladni a telek mellett. A kutya kijött az útra, egy darabig még ugatva andalgott mögöttem, aztán visszafordult. Huuuuh! Ennél nagyobb izgalom ne érjen az úton. Ezt leszámítva mindenhol meg voltak ma kötve a kutyák, még az ugató ebre is kijött a gazdája, amíg elmentem a ház előtt.
Egyébként sokan köszönnek, jó utat kívánnak, rám mosolyognak. Itt a hegyvidéken egy bácsi épp szalmával teli talicskát tolt, úgy kiáltott ki nekem, hogy kérek-e vizet. Bántam aztán, hogy nem fogadtam el, biztos jó szívvel adta volna. Útközben bocik, lovak, kecskék, szamarak legelésztek. Volt olyan falu, ahol összesen hét ház volt. Az út elején megint a főúton jöttem, mígnem egy ablakból kikiáltott egy férfi, hogy kanyarodjak el a ház sarka felé, mert arra megy az út. Hát én ott csak egy tyúkólat láttam, de azért hallgattam rá. Hamarosan aztán észrevettem a kis kagyló jelzést. Volt, hogy megpihentem megenni az almámat vagy csak úgy hűsölni, de a vége felé már egyre nehezebb volt tovább indulni egy-egy ilyen megállásból.
Ügyes voltál Fanny. Szép teljesítmény. Most abban a kék házban van a pihenő ?
Köszi Árpi! Igen, itt alszom ma. Nagyon kényelmes és tiszta! 🙂
Szia Fanny, jó reggelt! Gyorsan elolvastam a tegnapi napodat, nagyon izgalmas. Kitartást kívánok mára is, szép időt, kedves embereket és megkötött kutyusokat.
Köszi Susu! 🙂 Már úton vagyok Salas felé. Puszi!
Gratulálok Fanny, hogy így nekivágtál! Ügyes vagy Te nagyon!
Kívánok Neked sok erőt , lelkiekben feltöltődést.
Vigyázz Magadra!
Puszi
Köszönöm Kati! 🙂 Puszi!
Hajrá, Fanka! Csúcs vagy nagyon!!!
Köszi Sárikám! 😀 <3
Drága kis Fanny! Angyalok vigyázzák utadat! Le a kalappal Előtted! Kitartást! Szeretlek! Anya
Köszi Anya!! <3