Csodálatos vacsorát kaptunk a szállásadóinktól tegnap! Két olasz hölgy, Victoria és Sylvia készített nekünk bruscettat, amit aztán lencsefőzelék (gazdagon) és egy pohárkrém desszert követett. Bár vettem bort, ők is tettek finom helyi vörösbort az asztalra.
A négy fős női csapat mellett velünk volt egy másik négyes, ők Mallorcáról. Egy nagy szobában aludtunk mindannyian, jó helyünk volt. Viszont az egyik férfi egész délután gyanús volt nekem, tudtam, hogy este horkolni fog… Hoztam füldugót, hajnal 4-ig nagyon jól aludtam, utána már meg-megébredtem a zajokra. De számítottam ilyen estékre is.
Reggel én kicsit tovább maradtam ágyban, mint a többiek, ők reggeli után indultak is, nem sokkal később én is elhagytam a szállást. Annyit tudtam, hogy a következő hely, ahol aludhatok 25 km-re, Berducedoban lesz. Valamennyi étel mindig van nálam, kis péksüti, alma, előző nap vettem cookiest + a vizes kulacsaimat is teletöltöttem.
Ma 1200 méteres tengerszint feletti magasságra kellett felkapaszkodni. Az első pár óra viszonylag könnyedén ment, sorra beértem és lehagytam a többieket. De amikor már negyedik órája sétálgattam a ködben, elkezdtem nagyon unni. Feltámadt a szél, nagyon hideg volt, közel s távol sehol egy ház. Nem hogy kóbor kutya, még a madár se járt erre.
Sajnos én nem tapasztaltam –csak olvastam róla–úgy látom ma megérintett az El Camino lényege.
Igen, a mai nap durva volt Árpi. De most ettem egy bőséges vacsorát és az visszahozott az életbe 🙂