El Camino – Hatodik nap

A mai nap remek volt.🙂 Imádom, amikor reggelente mindenki már útra készen áll, én meg akkor kelek csak ki az ágyból. Így enyém a fürdő, nem siettet senki… Ma 8:30-kor indultam el, még akkor is elég hűvös volt, nem hogy ennél korábban… Laza napot tartottam, gondoltam a 20 km-re lévő Grandas de Salime városa megfelelő cél lesz a hatodik napra.
Az első másfél óra arról szólt, hogy feljussak a hegyre, a következő másfél óra pedig arról, hogy lejussak róla. Napfény és madárcsicsergés övezte utamat, ez a tegnapi menet után már nagyon kellett! A táj pedig meseszép volt. Egy folyó szelte ketté az útvonalat. Nagyon sokáig senkivel nem találkoztam, bár tudtam hogy pár száz méterrel lemaradva egy férfi van mögöttem. Több órán keresztül mentünk így, megnyugtató volt tudni, hogy nem vagyok teljesen egyedül ezen a kietlen vidéken. Aztán Grandas előtt beért és egy darabig együtt róttuk a kilométereket.
Nagyon kellemes társaság volt az amerikai férfi, aki igazi világutazó. Innen Portugáliába megy, aztán Münchenbe, majd Thaiföldön tölt négy hónapot.
Egyébként igazán színes a csapat, tegnap egy holland férfivel beszélgettem, ő napi 50 (!) km-eket tesz meg. No comment. Új vállakozást nyit és azért jött, hogy átgondolja az ehhez megfelelő lépéseket. A legidősebb páros, akikkel eddig találkoztam, egy női duó volt, tagjai 68 és 77 éves nénik (inkább amazonok) Angliából. Nem semmi!
Az első pár napban nagyon jól esett egyedül lenni. De mostanra már ha ismerős arccal találkozom mindig őszintén tudok neki örülni. Tegnap hallottam az egyik mallorcai férfiról, hogy orvost kellett hozzá hívni. Ma beléjük botlottam, a feleségével volt, kiderült, hogy beállt az izma és injekciót is kapott. Már jobban van szerencsére. Aztán találkoztam már pár olasz sráccal, egy brazil nővel, néhány spanyollal. Állítólag sok vándor van Koreából is, mióta egy koreai nő nagy sikerű könyvet írt a Caminoról.
Grandasba érkezve kicsit hezitáltam, még csak délután két óra van, bírnám akár a következő faluig is, ami öt km-re fekszik innen. Összefutva a négy fős lánycsapattal megtudtam, hogy Castroban minden hely foglalt, így nincs választás, maradunk. Amit most már nem is bánok, mert közben elkezdett görcsölni a karom. Ezért az alberguéért €9-et fizettem. Most megyek boltba, valamiért a joghurtot kívánom nagyon, holnap meg egy laza 28,5 km-es táv vár rám, jó lesz rápihenni.

2 thoughts on “El Camino – Hatodik nap”

  1. Minden nap olvasom a bejegyzéseid Fanny. A nagynéném párszor már végigjárta a Caminot – igaz a francia és a potugál utat -, érdekes most egy másikról is olvasni. Sok sikert a holnapi távhoz. 🙂 Buen Camino!

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top
Útra keltem
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.