El Camino – Hetedik nap

A tegnapi pihenő teljesen feltöltött. Grandas de Salime egy álmos kisváros, a szieszta miatt a helyi bolt is csak 16:00-kor nyitott újra, addig kiültem a térre napozni. Három embernél többet nem láttam sétálgatni. Úgy vettem észre, hogy akár van rajtunk hátizsák, akár nincs, az úton mindenki tudja rólunk, hogy Camino-n vagyunk, sokan kívánnak jó utat. Ez a szállás sem volt rossz, öten osztoztunk a szobán, hálisten megint sikerült jó helyet választanom. Általában elég erős bennem a versenyszellem, ez eddig jól jött, eddig mindig elsőként értem az aznapi szállásra. Így volt lehetőségem a legjobb ágyat lefoglalni, ami általában az ajtótól legtávolabbi.
Minden reggel nyújtok egy pár percet, bár sokat segít, a vádlim mostanra azért már rendesen húzódik, a lábszáram elülső része is, de ezt leszámítva minden tuti. Tegnap használtam az izomlazítót, az A-Z vitamint pedig már kettesével szedem.
Tegnapról mára sikerült 9 órát aludnom (végre!!). A hosszú távra való tekintettel igyekeztem emberi időben elindulni, hiszen Fonsagrada 25 km-re van és az ottani pihenő után megyek még négyet a következő alberqueig. Hetedik nap lévén (ami egyben a táv felét is jelenti! Megvan a 160 km!!) a szebbik pólómat vettem fel + egy kis rúzs is volt rajtam.😄 A szokásos instant 2:1 kávé helyett pedig a helyi (gyönyörűen berendezett!) kávézóban fogyasztottam el a reggeli frissítőmet két kis kókuszos sütivel. Nyami! Az első pár óra kellemes kis erdei séta volt. Hamarosan aztán jött az emelkedő is, de a térképet elnézve nemsokára kikeveredek a Kantábriai-hegyvidékről, így lazább napok jönnek Santiagoig. Hiba volt, de ételt sajnos nem nagyon tettem el mára, így a pihenőig csak egy banánom volt.
Már nem is meglepő, beértem a lány csapatot. Egyikőjük, Laura reggel hazament, sajnos olyan rosszul lépett tegnap a szállás lépcsőjén, hogy nem meri folytatni az utat. A többiektől kaptam rágcsálnivalót, nekem is vennem kell ma diákcsemegét vagy mandulát.
Fuuu hát Fonsagradaig felkapaszkodni nagyon kemény volt, 30 percen keresztül vitt felfelé a meredek út. Megérkezve a kisvárosba gyorsan kerestünk egy bárt, hogy bekapjunk egy falatot. Kértünk egy sört is (sörönként egy kis tapas jár, így gyorsan dupláztuk az adagot). A lányok kérdezték csatlakozom-e hozzájuk este főzőcskézni, gombás rizottót készítenek, de nekem ma már valami komolyabbat kell ennem, érzem. Nem írtam, de az elmúlt két napban €3-3-ból megúsztam az estéket, tonhal, kenyér, paradicsom volt a vacsim.
A pihenő után még egy órát kellett mennünk, hogy megérkezzünk Piñeiralba. Az albergue €15, amit soknak tartok, de szerencsére elég jól el lehet vonulni + nagyon tiszta és modern. Privát kis helyiségek vannak függönnyel elválasztva egymástól. Este pedig benevezek az étterem menüjére, €13-ért több fogásos vacsora borral. Jól hangzik!😋

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top
Útra keltem
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.