Olyan szuper dolog történt! Először is: tegnap elhagytam a kalapomat, kiesett a kabátom zsebéből. Ilyen kis horgász sapka szerű volt, kicsit idétlen, de hidegtől-melegtől megvédett. Már korábban olvasgattam történeteket, hogy amire szükséged van, azt a Camino megadja. Ebben bízva igyekeztem nem keseregni a kalapomon. Aztán jött az ötlet, hogy a szálláson megkérdezem van-e talált tárgyak doboza, hátha van sapka, amit kimosva aztán hordhatok. Elmondtam a szállásadó hölgynek, hogy hogy jártam. Mondta várjak picit. Bement a raktár-szerűségbe, majd egy vadonatúj szalmakalappal jött vissza!😀 Mondta, hogy még sosem hordták. Juhuu!!
Tegnap este a lányokkal (Raquel, Carmen, Claudia) vacsoráztam, úgy döntöttek ők lenyomják ma a 42 km-t. A francia Carmennek sietnie kell, hogy elérje a 25-én induló gépét. Győzködtek, hogy milyen vicces lenne együtt menni, hajnalban kelni és sötétben indítani a napot. Én annyira nem nevettem, de nem akartam őket még “elveszíteni”, tudtam, hogy ha most lemaradok, akkor nem együtt érünk be Santiagoba. Végülis úgy feküdtem le aludni, hogy nekivágok velük, de a 22 km-re lévő Lugoban valószínűleg elválnak útjaink.
5:30-kor indultunk, teljesen sötét volt még, láttuk a csillagokat. Nagy élmény volt, végre tudtam használni a fejlámpámat! Sehol egy lélek, még több, mint egy óra volt napfelkeltéig. A hűvös idő is jól esett.
Carmen kemény tempót diktált, én úgy 15 km után úgy voltam vele, hogy inkább leülök picit pihenni és majd Lugoban találkozunk, tudtam, hogy ott majd pihennek egyet. Egyszer rossz irányba jöttünk, ennek köszönhetően láttunk néhány pávát (!!), nem tudom hogy kerültek ide. Egyébként pár napja már Galícia tartományában vagyunk, gyönyörű szép burjánzó és zöld itt a természet. Örülök, hogy eljöttem velük, de nem esett jól ez a tempó! Ennyire gyorsan nem szoktam jönni, inkább csak a pihenők rövidek, amiket menet közben tartok. A vendéglátós múlt és a hosszú lábak azért sokat segítenek abban, hogy ilyen jól tudjak haladni. De a lényeg, hogy Lugoban hamar megtaláltam a többieket, rendeltünk egy jó kávét + én egy csokis párnát (odavagyok érte mostanában). És együtt mentünk a 100 km-es jelhez, innen még száz km van Santiago de Compostelaig! Lőttünk egy fotót, Buen Camino-t kívántunk egymásnak és fátyolos szemmel búcsút intettünk. Idén meg akarok tanulni spanyolul, viccelődtünk is, hogy a következő Caminonkon már nem kell angolul kommunikálnunk.🙃
A korai indulásnak köszönhetően már délre ideértem, enyém az egész nap! Az alberguéért €10-et fizettem, jó nagy, biztos sok zarándok száll itt meg. Ez egy 100.000 fős nagyváros, ma bármit csinálhatok, olyan izgalmas!! Kis pihenő után elmegyek városnézésre, de akár moziba vagy színházba is beülhetek!
Update: Lugo csodálatos volt. Római korra tekint vissza a város története, a városfal, mely 2000 óta az UNESCO világörökség része, a harmadik század óta védi/védte az óvárosban lakókat. Felvettem a csini(bb) ruhámat (ha már hoztam), a délutánom nagy részét sétával töltöttem, körbementem a falon, megnéztem a Santa Maria Katedrálist. Vacsorára pedig nachost ettem, guacamoleval, tejföllel, sajtszósszal.😋 A szállásra aztán mindenki befutott, néha olyan ez az egész, mint egy osztálykirándulás. Útközben is váltunk pár szót egymással, kis biztatás mindig jól esik.
