Ma minden adott volt ahhoz, hogy egy igazán jó napom legyen. Tegnap este már 9 előtt kidőltem, így reggel frissen és üdén tudtam nekivágni az útnak. Mára a 27 km-re lévő Ferreirat tűztem ki célul. (Lugot imádtam! A tegnapi bejegyzés update-elve.)
Sokat kellett jönni betonon, ami nagyon kényelmetlen volt egy idő után a lábaknak. Igazi felüdülésként ért aztán az erdei séta! Mohás kis kövek mindenhol, a Gyűrűk Ura jutott eszembe az erdőről. Sokszor kereszteztük egymás útját a többi vándorral, mindig örülök nekik. Az egyik olasz srác elég profi fényképész felszereléssel van itt, ahogy reggeliztem az egyik kőkupacon, kérte hadd lőjön rólam pár képet. Remélem megkapom majd őket. (És azt is, hogy a National Geographicnak dolgozik hehe.)

















