Egy kisebb kiruccanásra vágytunk egy barátnőmmel, ami viszonylag pénztárcabarát, mégis sokmindent magába foglal. Így esett a választásunk Szlovéniára. Flixbussal mentünk Budapestről Ljubljanaba, fejenként 16.000 Ft volt a retúrjegy, a szállás pedig €105 volt kettőnknek 3 éjszakára. Szerintem nagyon baráti. 6,5 óra alatt értünk Ljubljanaba, a 300.000 főt számláló szlovén fővárosba. A központban volt a szállásunk, pár perc sétára a Ljubljanica folyótól. Első nap a városban sétálgattunk, a Hármas-híd az óvárost köti össze a főként szecessziós stílusban épült belvárossal. Gyalogosan is könnyen elérhetőek a látnivalók. A leghíresebb szlovén építész, Jože Plečnik által tervezett hídról érünk a Prešeren térre, mely a híres XIX. századi költőről lett elnevezve. France Prešeren olyan kaliberű poéta, mint nálunk Petőfi, nem mellesleg ő a szlovén himnusz szerzője. A térről rálátni a magasban emelkedő várra, melynek története a 13. századig nyúlik vissza és a helyiek fő büszkesége.
A tér meghatározó eleme a lazacszínűre festett ferences templom, mely 1646 és 1660 között épült. Igyekszem mindig betérni a helyi templomokba, nagyon szeretem őket. 🙂 Ennek belső terét lenyűgöző freskók díszítik, emellett kiemelkedik a pazar oltár is, amely a neves szlovén barokk szobrász, az olasz származású Francesco Robba műhelyéből került ki. Innen pár perc sétára található a Szent-Miklós Székesegyház, mely Szlovénia legfontosabb szakrális épülete. Mindkét helyre €3 volt a belépődíj. A barokk stílusú templom az 1700-as évek óta létezik, egy gótikus templom maradványaira épült. Gyönyörű freskó díszíti a mennyezetet, a hatalmas orgona pedig méltóságteljesen emelkedik a karzaton.
Ljubljana jelképe a sárkány, mely lépten-nyomon felbukkan, a város címerén kívül a vár tornyában, aknafedeleken, szuveníreken, plakátokon. A legenda szerint a várost az Argonauták alapították, vagyis Iaszón görög király és hívei. Aetész királytól elrabolták az aranygyapjút, majd menekülés közben a Fekete-tengertől a Dunán és a Száván át a Lubljanica folyóig jutottak. Itt szembetalálkoztak a rémséges ljubljanai sárkánnyal, akit aztán Iaszón legyőzőtt. Ennek emlékére lett a sárkány - az erő és bátorság jelképe - a város címerének központi eleme. A már említett Angyali üdvözlet ferences templomtól pár perc sétára található még a Sárkány-híd is, melynek mindkét hídfőjét sárkányok díszítik.
Első este egy balkán hangulatú éttermet találtunk, az itt jellemző grilltálat kértük (karaj, kolbász, hagyma, pita), valamint töltött káposztát helyi sörrel. Nagyon meg voltunk elégedve! 🙂
Szlovénia a 20. század végéig szinte folyamatosan idegen uralom alatt állt, ennek hatására a szlovén konyhaművészet nemcsak saját népi hagyományaira épít, hanem sikeresen ötvözi a környező pannon, alpesi és földközi-tengeri vidékek gasztronómiai elemeit is. A gulyás és a paprikás ételek különösen keleten népszerűek, de gyakorlatilag az egész országban ismertek. A kolbász és a hurka mellett népszerű a disznósajt és a kocsonya is. A rétes és a kuglóf, az osztrák konyhára emlékeztet, míg a halak, kukorica- és tésztaételek a mediterrán térségből lettek átvéve.
Második napunkra esőt jeleztek, így én a másfél órára lévő Postojnába mentem, barátnőm pedig Ljubljanában maradt. A Postojnai cseppkőbarlang (szlovénül Postojnska jama) Szlovénia egyik legismertebb természeti csodája, Európa egyik legnagyobb és leglátogatottabb barlangrendszere. Több mint 24 km hosszú, és lenyűgöző cseppkőképződményeiről híres. Már a 13. században ismerték, de hivatalosan 1818-ban fedezték fel teljes egészében. 1872-ben világelsőként építettek ki benne földalatti vasutat, amely a barlang egyik fő attrakciója. A barlangrendszer mészkőben alakult ki, és több millió éves, hatalmas sztalaktitok (függő cseppkövek) és sztalagmitok (álló cseppkövek) díszítik, köztük a híres "Brilliáns", egy hófehér cseppkőtorony. A barlang egész évben látogatható, a túravezető barlangász elmondása szerint a tavalyi nyáron érték el a napi rekordot, azon a napon 9000-nél (!) is több látogató volt náluk. A barlang különleges földalatti világával, vasúti túrájával, valamint a közeli Predjamai vár látványával felejthetetlen élményt nyújt mindenkinek.
Este ahogy visszatértem, már csak sétáltunk egy nagyot a városban, élveztük a folyó menti korzó hangulatos zsivaját. Az éjszakai kivilágítás még romantikusabbá teszi Ljubljana utcáit.
Harmadik napunkra virradva csodálatos napsütéses idő fogadott minket. Remek alkalom ellátogatni Bledbe, mely Szlovénia egyik leglátogatottabb városa, hiszen varázslatos tavacskája rengeteg turistát vonz. A legenda szerint a tó nem volt mindig ott, a közepén található -immár- kis sziget a tündérek kedvelt helye volt, ott táncoltak és találkoztak naponta. Ám a helyi pásztorok elkezdték arrafelé legeltetni a nyájat, ami zavarta a tündéreket. Egyikőjük az arra kószáló állatok miatt elesett, eltörte a lábát, ezért a tündérek mérgükben feltöltötték vízzel a szigetecske körüli részt, így a pásztorok ezentúl már nem tudtak arra legeltetni.
Körbesétáltuk a tavat, a 6 km-és távot több óra alatt tettük meg, csodás képeket készítettünk. Szezonban át lehet csónakázni a szigeten emelkedő kápolnához, a sziklaszirten elterülő várhoz pedig bármikor fel lehet túrázni. Jártunk egyet a városban is, bár a ajándéktárgyas bódék inkább a tó körül találhatóak. Délután visszabuszoztunk Ljubljanaba, vacsorázni pedig egy autentikus, szlovén étterembe mentünk.
