El Camino – Nyolcadik nap

Hatalmas lakomát kaptam tegnap €13-ért. Fogásonként három választási lehetőség volt, előételnek tenger gyümölcsei levest választottam, utána grillcsirkét, desszertnek pedig flan-t (tojásos puding). Uhh hát ilyen finom levest nem is tudom ettem-e már….🤤 A csirke kicsit száraz volt, de azért elfogyott, a puding viszont isteni finom volt. Mindehez járt egy üveg vörösbor (!!) és másfél liter ásványvíz.
A holland férfi csatlakozott hozzám, az elején bevallom nem örültem, pláne hogy ő nem is evett. De aztán szórakoztató volt a társasága, mesélt a vállalkozásról, amit a nyáron indít be. Rent a friend, vagyis Bérelj barátot a szlogen. Martin elég magas körökben mozog és sokszor látja a kikötőben, hogy a vitorlásukon/jachtjukon magányosan iszogatják a gazdagok a pezsgőjüket. Társaság híján ki se hajóznak a vízre. Ezt szeretné orvosolni Martin azzal, hogy pár száz euróért bárki bérelhet magának barátot. Az ötletet annyiból jónak tartom, hogy az emberek elmagányosodása a világ legtöbb pontján jelen van, amit ilyen szélsőséges módon valamennyire talán lehet kezelni. De a friendship elnevezést inkább companionship-re cserélném. Az üveg vörösbort aztán megosztottam a lányokkal, örülök, hogy mindig ugyanazokon a szállásokon kötünk ki.🙂
Nem tudom létezik-e olyan, hogy szélerőmű-fóbia, de nálam valami hasonló kezd kialakulni. Ezeket általában a vidék legmagasabb pontjára építik és eddig mindig feléjük vitt a Camino. Amint meglátom őket a domb/hegy tetején, már tudom, hogy ez húzós menet lesz.🥲 Az első fél órában történt egy kis apróság, ami miatt elpityeredtem magam. Lehet furán hangzik, de örülök, hogy eltörött a mécses, néha kell egy kis megkönnyebbülés az embernek.
Ma elég filozofikus hangulatban voltam, Istennel való kapcsolatomon morfondíroztam meg olyasmiken, hogy ki is vagyok én, mi a célom az életben… Úton Lastra kis falujába két dologért imádkoztam, hogy legyen: csokis párna és alma. Láss csodát, mindkettő volt!🙂 Itt kisebb Camino-party jött létre, a pultos nénike egyedül volt és így sorra beértük egymást. Felfrissülve vitt tovább az utunk immár lefelé. A 22 km-re fekvő Cádavoba mindenképpen el akartam ma jutni, odafelé vagy másfél órán keresztül egy dán srác, Lars volt az útitársam. A 26 éves informatikus nagyon jófej volt, egyedül van a Camino-n és elszámolta magát, úgy vett repjegyet, hogy 11 nap alatt kell teljesítenie a távot, valamelyik nap így 39 km-t ment. Azt mondja azt soha többé! Ő Cádavoban maradt aztán, előbb kezdte a mai utat, mint én. Éreztem, hogy van még kraft a lábamban, így egy kisebb pihenő után nekivágtam a következő 8 km-nek. Kb. 2 órán belül megvolt, nem is volt olyan vészes. Nagyjából már mindenki ráérez szerintem, hogy mennyit bír az adott napon.
Az utolsó egy órában ismét megajándékoztam magam egy kis podcast-hallgatással, délután 5-re értem a szállásra. Nagyon tiszta, viszont a konyha nulla felszereltségű, €10-et fizettem ma. Van még egy joghurtom, ehhez veszek valami rendeset vacsira. Holnapra két opció van: 22 vagy pedig 42 km. Még nem döntöttem.🥲

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top
Útra keltem
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.