El Camino – Tizenegyedik nap

Leave a Comment / Uncategorized / By Fanny

Szörnyen motiválatlanul keltem ma. Haza akarok menni, kotyogós kávét inni, feltenni egy haj-és egy arcpakolást! Amire a legjobban vágyom, az egy csinos ruha, felvenném a legszebb ékszereimet, feltennék egy kis sminket… De nem, még hátravan 67 km + a hazajutás.

Tegnap még befutott egy német lány az alberguebe, Marynak hívják, nagyon kedves. Új-Zélandon él, március óta utazgat Európában, rokonokat látogat meg caminozik. Vele vacsoráztam a helyi bárban, én salátát ettem főtt tojással, erre vágyott a testem. Azt tanácsolta vegyek ki egy “szabadnapot“, töltődjek fel, olvasgassak. Könyv híján egyből elutasítottam az ötletet, meg egyébként is ezt a pár napot inkább már lenyomom aztán majd otthon a teraszon olvasgatok. Uhuhuuu! Aztán miután összepakoltam még belenéztem a hűtőbe is, találtam egy Snickers szeletet mellette egy üzenettel: Enjoy! Buen Camino! Hát ez nagyon jót tett. Elhatároztam, hogy ma én is hagyok valami motiválót és kedveset a szálláson.

a5db88d6-fdf5-4d92-afc6-ac125f3d05bc

Találkoztam a mallorcai párossal, ők mondták, hogy Melidében érdemes megállni a Casa Ezequiel nevű étteremben és megkóstolni a messze földön híres polipjukat. Felkeltették az érdeklődésemet! Tegnap óta amúgy is elkezdett zavarni mennyi pénzt költöttem már a Caminon (bármennyire is igyekszem a minimumból kihozni), így ma Melideig a pénzzel való kapcsolatomat vettem górcső alá.

Vajon mennyire tudom megengedni magamnak, hogy az eddigieken felül még olyan luxusban is részem legyen, mint egy polip-menü? Aztán eszembe jutott, hogy ma már mosni is akarok, ami szárítással együtt 2x€3 lesz, akkor a repülőjegy árát is ki kell fizetnem + a két napi szállás. Aztán úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Van félretett pénzem, ez nekem nyaralás is egyben, biztosan nagyon bánnám, ha most kihagynám ezt a finomságot. Próbálok a pénzre, mint eszközre (ne adj Isten jó barátra) tekinteni ahelyett, hogy ellenségként vagy kellemetlenségként definiálnám. Meg ezzel igyekszem azt közvetíteni az Univerzum felé, hogy bőségben élek, ezáltal pedig még több bőséget bevonzani (azt mondják így működik a törvény).🙂

Úgyhogy ettem egy tál finom polipot Melidében. Nem ez a kedvenc tenger gyümölcsei ételem, de most nagyon csúszott! Kenyérrel még kitunkoltam az olivaolajas szaftot és sorbaálltam pecsétért. Ekkor megszólított egy (szintén zarándok) férfi, pár szót beszéltünk és mondta, hogy szívesen velem tartana. Nem bántam, ma még nem is nagyon beszéltem senkivel.

Nagyon nagyon jó társaságnak bizonyult Leonardo! 50 év körüli mexikói férfi, mit ad Isten most San Diegoban él, úgyhogy volt közös témánk. Vagy négy órán keresztül együtt jöttünk, néha megálltunk kávézni, ittunk valami kis chupitot (helyi kávés likőrt), megettük a gyümölcsünket. Érintettünk mélyebb témákat, nagyon jókat mondott, volt hogy kissé el is érzékenyültem.🥲 Nem néztük se a kilométereket, se az emelkedőket, csak élveztük az együtt töltött időt. Azt hiszem ezek a legjobb részek a Caminoban.

Arzúába délután 4 után érkeztünk, elhatároztuk, hogy miután mindenki rendbeszedte magát, együtt vacsorázunk. Engem közben olyan szerencse ért, hogy egy brazil nő megkérdezte lennék-e olyan kedves és besegítenék a pizzájába, neki túl nagy az egész. Voltam olyan kedves és besegítettem.😄 Ő a francia utat csinálja, angolul annyira nem tud, de valamennyit azért kommunikáltunk. Ettem még egy zacskós levest így Leonardoval maximum borozunk egyet. Ő máshol száll, az én alberguém fullon van, de mára jó lesz.

Leave a Comment Cancel Reply